Szatmárnémetiben született, 14 évesen kezdett vívni a legendás mesternél, Csipler Sándornál. Az első sikerekre nem kellett sokat várni, hiszen 1964-ben, 18 éves korában már országos bajnokságot nyert, ezután Gyulai Ilonával és Tasi Zsuzsával Bukarestbe kellett igazolniuk. A következő évben ifjúsági világbajnokságot nyert, és még ugyanebben az évben a párizsi felnőtt világbajnokságon ezüstérmet nyert a román női tőr csapat tagjaként (Gyulai Ilona, Szabó Olga, Stahl Katalin, Ana Pascu, Maria Vicol).
Az 1965-ös év ezen kívül is meghatározó volt az életében, hiszen ekkor fogadott örök hűséget élete párjának, az újságíró Stahl Istvánnak. Stahl Jencsik Katalin 1980-ban vonult vissza a versenyzéstől, csodálatra méltó pályafutása alatt 5 olimpián indult és szerzett többek között 2 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 1 arany, 2 ezüst és 6 bronzérem jelzi, hogy korszakának egyik legmeghatározóbb vívónője volt. Sikereit a tehetsége mellett a sok munkának és óriási akaraterejének köszönhette, ugyanakkor végtelenül szerény, kedves ember is volt.
Kiváló csapatemberként ismerték, érmeit a világversenyeken főleg a román csapat tagjaként nyerte. Mégis, a legnagyobb sikert a magyar fővárosban, egy magyar színekben induló vívónőt, Bóbis Ildikót megelőzve érte el: 1975-ben a budapesti világbajnokságon egyéni világbajnoki címet szerzett.
Visszavonulása után visszatért Szatmárnémetibe és edzői munkát vállalt, több későbbi bajnok útját egyengette. Számtalan egyéb elismerés mellett megkapta a Sport Érdemes Mestere címet, 2006-ban pedig szülővárosa díszpolgárává avatták.
A Stahl házaspárnak 2 gyermeke született, Gabriella és Krisztina, utóbbi maga is kiváló tőrvívónő lett, 2x-es vb ezüst- és 2x-es vb bronzérmes a román női válogatottal, valamint ötszörös román bajnok egyéniben, ma pedig a szatmári vívás odaadó támogatója és segítője.
Stahl Jencsik Katalin életének 63. évében, 2009. november 26-án, hosszú szenvedés után hunyt el.
Forrás: Stahl István: Szatmári pengék
A fotókat köszönjük Stahl Krisztinának